Szervusz, üdvözöllek az oldalamon.

Sipos Anna Ilona vagyok.

Gyerekkoromban az általános iskolában hiába voltam mindig kitűnő tanuló, állandóan keretek közé szorítva éreztem magam. Egyenes úton felvettek volna a helyi gimnáziumba vagy szakközépiskolába, ám hallani sem akartam róla. Sarkamra álltam, égett bennem a kitörési vágy, amit a kamasz lázadás méginkább előhozott. Bizonyítani akartam, többet akartam. Sikerült is, így kerültem a kecskeméti híres bolyais matektagozatra, amit imádtam. Ott szabad voltam. Egyetemválasztáskor aztán ugyenez a hév a BME-ig vitt el. 

Érettségizés idején vált világossá számomra, hogy a matek az én világom. Addig annyira természetes volt, hogy szeretem és jól megy. De amikor megtapasztaltam, hogy az emelt szintű érettségit teljes flow-ban írtam meg, a szóbeliről pedig ki sem akartam jönni, annyira élveztem, és láttam az eredményt, hogy két pont híján hibátlan vizsgát tettem, akkor jöttem rá, ez nekem való. 

Édesanyám tanár volt, akkor tanítani nem akartam. Nem láttam magam az oktatási rendszerben, és jobban érdekelt, mire használják a matekot. Úgy gondoltam, hogy ismét a nagyobb kihívást keresem, így energetikai gépészmérnök szakra kerültem. Emlékszem, a harmadik félév végén kiválóra szigorlatoztam matekból, megbecsült tagja voltam az Áramlástan Szakosztály diákszervezetnek és azt éreztem, enyém a világ. 

Ott voltam még az egyetem közepén viszont amikor felismertem, hogy a mérnöki szakma nem nekem való. Kudarcként éltem meg, hogy azt éreztem rosszul választottam. Sértette az önképemet.

Ekkor kellett először igazán tudatosan megnézni, mit és miért választok. Végül maradtam az egyetemen és elvégeztem. Egyrészt azért, mert már több volt mögöttem, mint előttem. Másrészt, mert remek társaság és lehetőség volt a kollégiumban, az Áramlástan Szakosztályban, illetve lehetőséget kaptam matematika tanításra. Megtaláltam a szabadságomat, a legnagyobb szabadságfokot, amit lehetett.

Diplomázás után elkezdtem dolgozni munkahelyen. HR-es fejvadász, mai népszerű nevén recruiter voltam, amit szerettem. Szabad kezet kaptam rengeteg téren, így szárnyaltam előre. Sajnos azonban nem tartott sokáig a lendület, mert egy átszervezés mindent borított és pont azokat a szabadságfokokat elveszítettem, amiért ezt a munkát élveztem. Hiába kerestem, nem találtam elfogadható kompromisszumot, így a távozás mellett döntöttem. 

Azt éreztem, mintha baj lett volna velem. Újabb kudarcnak éltem meg, pedig egyszerűen csak nem voltam a helyemen. 

Az segített, hogy visszanyúltam a gyökerekhez azt az elvet követve, hogy eleve olyan területre építkezzek, amelyben már eleve tudom, hogy jó vagyok. Édesanyám tanácsolta, hogy foglalkozzak azzal, amiben mindig is sikerem volt és amihez értek. Emlékszem, olyan pillanat volt ez a beszélgetés, mintha felkapcsolták volna a lámpát. Így vettem elő a matekot, mert matekozni mindig nagyon szerettem. Egy bástya volt, amely számos bajból kihúzott és sok örömet okozott. Fejvadász munkám közben is már újra kerestek meg tanítványok, akiket vállaltam. Közben új hobbira, új társaságokra is találtam. Éreztem, hogy napjaim újra életkedvvel és értelemmel kezdtek megtelni. 

Alapos előkészületek után saját vállalkozást alapítottam a matektanításra. Vezettem blogot, saját oldalt, aminek hatására 2 hónapon belül sikerült feltöltenem a naptáramat diákokkal. Felkérés alapján tanítottam általános és középiskolában is, így megismertem belülről, pedagógus munkavállalóként is az oktatási rendszert. Láttam, hogy mind a tanárok, mind a diákok korlátozott lehetőségekkel bírnak, nincs támogatva az egyéniségek kibontakozása. A meghatározott menetrend szerinti tananyag és a teljesítménykényszer nyomása mellett kevés lehetőség van csapatmunkákra, és az élvezetes, életre nevelő tanulásra. Eldöntöttem, hogy vállalkozásomban azt támogatom,  saját hatáskörömben, rendszeremben teszem lehetővé hogy mind a pedagógusok, mind a diákok megtalálják a helyüket, és a tanulás nemcsak élvezetes, hanem életre nevelő is legyen. 

Közel 1000 diáknak segítettem már vállalkozásomban az örömteli matektanulás által megtalálni a helyüket a világban. Akkor jöttem rá, hogy ez a küldetésem, amikor az egyik csoportom tagjai elcsüggedtek, messzi érezték maguktól az érettségit, és nem értették, miért tanulnak matekot, letettem a tollam, rájuk néztem, és elkezdtem megtartani életem első előadását. Beszéltem nekik, velük az életben a választások jelentőségéről, korlátokról és szabadságról. Megértették, hogy nem azért kell az érettségi, és ne azért tanuljanak, mert kötelező, hanem mert olyan lehetőségeket nyit meg, amit más nem vagy sokkal nehezebben. Hogy legyen céljuk az életükben, és addig ne adják fel, amíg elérik, mert kell, hogy a napjainknak legyen értelme. Tanuljanak meg  az úton hibázni, felállni, tovább menni, és önmagukat értékeljék. Ebben segít a tanulás. 

És ebben segít a vállalkozás. Már tudtam, vállalkozni szeretnék, sőt, azt is, hogy hosszútávon másoknak is szeretnék segíteni a vállalkozásukat fejleszteni, így elvégeztem BGE-re vállalkozásfejlesztés mesterképzést. A szakdolgozatírás pedig különösen közel állt hozzám. Kedvencem, a vállalkozói stratégiák és pszichológia határterületéről írtam. Pozitív példákon keresztül egy körképben bemutattam az értékteremtő és problémamegoldó vállalkozói szemléletet és ennek részeként a mindennapok kihívásaival való megküzdést üzleti és lelki oldalról. Lubickoltam a témában, imádtam. 

Az egyetem mellett magántanári praxisomat tovább építettem. Megéltem ezután viszont, hogy a vállalkozásban is korlátozni tudom magam. Emlékszem, amikor már azért nem posztoltam, mert nem akartam több órát vállalni az akkori rendszeremben. Először kétségbe estem. Tudtam, hogy a vállalkozást én akartam, és nagyon is szeretem. Rájöttem, hogy a saját működésemet eddig is aszerint alakítottam, amilyen minőséget én akartam. Felismertem, hogy ebben a magam választotta rendszerben szabad vagyok azáltal, hogy tudok újra változtatni, mivel magam határozom meg a főbb működési kereteimet és szabályaimat. Megtehetem. Bízva magamban és az eddigi többszáz tanítványommal elért sikerrel mögöttem, kis lépésekben változtatok, úgy, ahogy a mostani énemnek jó.

Teljesen online dolgozom, a saját időbeosztásom szerint. Családomra, barátaimra rendszeresen van időm, ott vagyok velük életük fontos eseményein. Utazok, kirándulok, és van időm arra, hogy a mindennapos életemet élvezzem. 

Így újultam meg újra. Célom volt olyan fenntartható vállalkozást létrehozni, amely nemcsak az életszínvonalamat biztosítja, hanem a jóllétemet is támogatja, amellett, hogy sikeresen véghez vigyem a küldetésem és hatására az ügyfeleim életminősége emelkedjen. 

Mert a szabadság nem azt jelenti, hogy nincs semmilyen kötöttségem és kötelezettségem. Ez egy téves értelmezés, mert mindig van valamilyen kötelezettség, amelyeket kell teljesíteni. Szabadság az, hogy van választásom, az én életemet tudatosan én alakítom. Tisztában vagyok milyen keretek közt, és hogyan játszom, mit szeretnék, merre haladok, és a saját dolgomat csinálom. Azzal foglalkozom, nekem mi a következő első lépés az úton, mert így haladok. Változtatok, amin tudok, amin pedig aktuálisan nem, ott is legalább a hozzáállásomat mindig szabadon megválaszthatom. 

Ez a vállalkozói gondolkodásmód és attitűd. 

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy szabadon megoszthassam azon gondolataimat, amelyek nem fértek már bele az eddigi keretekbe és szeretném, hogy szárnyra kapjanak.. Közben már a vállalkozásindításban, vállalkozás építésben is segítettem, amelynek nagyon örülök.

Azt szeretném, hogy a vállalkozói gondolkodásmódot minél többen elsajátítsák. Ezt a problémamegoldó szemléletet szeretném továbbadni, tanítani. Szeretnék segíteni, hogy meg tudják látni többen a szabadságfokokat és a mozgásteret, valamint, hogy saját magukra szabva tudják alakítani az életüket és a vállalkozásukat. 

Azt szeretném, hogy a vállalkozás egyaránt a mentális és az anyagi jóllétet támogassa. Minél többen merjenek változtatni és könnyebben eljussanak oda: szabad vagyok, a saját életemet élem, önazonosan.

Fotók: Györki Zoltán fotográfia